Lustaság fél egészség – miért nem javítjuk meg ami elromlott?

Nagyon messze van a mobiltelefon szerviz… nincs most rá elég pénzem… úgyis akartam már venni egy másikat, mert ez nagyon lassú… nincs kedvem most… annyi dolgom van a héten! Ha nem is mobiltelefon javítással kapcsolatban, de egyéb teendők elvégzése, pontosabban halogatása kapcsán biztosan már előkerültek ezek az igazán nyomós indokok, amikor végre akcióba lehetett volna lépni, hogy a minket, esetleg a környezetünket is nyomasztó probléma egyszer és mindenkorra, vagy legalábbis időlegesen megszűnjön.

A fenti mondatokat tekintve az sem lényegtelen, hogy magunkat győzködjük vagy áltatjuk a megoldást hozó cselekvés elodázásával, vagy partnerünknek, barátainknak vagy a minket dorgáló szüleinknek intézzük ezeket a cseppet sem hatásos és meggyőző érveket. Ha csak magunkkal kell elszámolni a teendőket illetően, talán egy fokkal könnyebb dolgunk van, legtöbb esetben sikerül átvágni magunkat, bár a végeredmény ugyanaz: a telefonunk még mindig nem működik megfelelően, kijár az asztal lába vagy fura hangokat ad ki az autónk, ezek a rendellenességek pedig rengeteg bosszúságot, stresszt és időpazarlást okoznak nekünk.

Főleg ha olyan meghibásodással van dolgunk, amit mi magunk egyedül nem tudunk kijavítani, nincs hozzá elég tudásunk. Így mindenféle házi praktikákkal, káromkodással és idegeskedéssel próbáljuk megoldani a helyzetet, amit egy szakértő viszonylag rövid időn belül úgy old meg, hogy nekünk nem kell rajta idegeskednünk.

Ha a környezetünk nyomása alatt vagyunk egy problémát illetően, a fenti negatívumok mellett még mások elvárásai alatt is nyöghetünk, amiknek megoldás nélkül nem fogunk tudni megfelelni. Legtöbb esetben pedig ráadásul meg is akarunk, de a halogatás szorító, izgalmas és csak másodsorban nyomasztó dolog, tehát nagyon könnyű rászokni. Mégis azt ajánlanánk, válasszunk valami egészségesebb és konstruktívabb függést ennél, és vigyétek el szervizbe a telefont, ha bármi baja lenne.

Leave a Comment